Megosztom veletek néhány gondolatomat és érzésemet, amik egyfolytában a fejemben kavarogtak, hogy könnyebben felismerhessétek, ha ti is áldozatok vagytok:
- Nem működik megfelelően a kommunikáció a párkapcsolatomban, de néha vannak pozitív jelek, néha látom a fejlődést, így nem szabad feladnom.
- A párom igazán zárkózott ember, de hát férfi, ez így természetes, ráadásul a családi minta is ez volt, neki ez a normális.
- Emlékszem egyszer olyan jól el tudtunk beszélgetni, bárcsak ez rendszeres lenne. Valahogy meg kellene próbálnom. De hogy? Hogy ne bántsam meg? Valahogy óvatosan kellene. … Biztos, hogy jól fogalmaztam meg?! Nem is tudom…
- Egyik pillanatban azt mondanám, én vagyok a világ legboldogabb embere, tökéletes kapcsolatban élek, a párom olyan rendes ember; a következőben pedig: semmi sem biztos, nem tudhatjuk, mi lesz. Olyan rossz a hangulatom, de nem is tudom, miért.
- Vajon ha most felhívom a párom, nem zavarom? Néha nagyon kis kedvesen, szerelmesen reagál, de néha mogorva, mintha baj lenne, hogy felhívtam. Olyan kiszámíthatatlan…
Egyelőre ennyi, folyt. köv. legközelebb.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: